A császárváros [antikvár]

"Titokban remélem, hogy egyszer, miután végleg hazatértem, valaki megkérdezi, mi hiányzik legjobban a bécsi évekből. (...) Minden és semmi. Minden, mert nehéz leszokni arról a derűs és békés (a fiatalok szerint kicsit unalmas) légkörről, a kiszámítható hétköznapokról, az adott szó megbízhatóságáról, ami oly egyszerűvé teszi az életet a császárvárosba. Igaz, most azt is látom, e kellemes környezet milyen veszélyesen eltompította az éberségemet, milyen károsan és kórosan hiszékennyé tett. Más, konkrét és kézzelfoghatóbb dolgok viszont miért is hiányoznának. Két és fél óra alatt ott vagyok ismét, és olyankor egy pillanatig sem érzem, hogy most éppen máshol élek. Ismerősökkel futok össze az utcán, a sajtóértekezleteken, rendezvényeken úgy fogadnak, mintha mi sem történt volna (nem is történt, meghívóik éppúgy elérnek, mint a múltban, tudok az eseményekről, és töretlenül hírt is adok róluk az e célból létesített Ausztria honlapon). Bécsi barátaimmal az elmúlt években soha nem töltöttem el annyi időt, mint most, pedig már nem lakunk egymástól karnyújtásnyira."