50 éves a Tiszalöki Vízlépcső [antikvár]

Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Miskolc jubileumi kiadványa. Tiszalöki Vízlépcsőt eredetileg a Tiszántúl öntözésére tervezték, a Tisza és a Bodrog hajózhatóságának javításával, és a vízenergia-termelés lehetőségének megteremtésével. Az öntözőrendszerek építését 1940-ben kezdték meg, majd az 1950-ben ismét megkezdett építés eredményeként, a duzzasztóművet 1954. tavaszán, a hajózsilipet 1958-ban, a vízerőtelepet pedig 1959-ben helyezték üzembe. A vízlépcső a felette lévő folyószakasz mederduzzasztásával lehetőséget nyújt a Keleti- és Nyugati-főcsatornákon, 40-60 m3/s vízhozam gravitációs kivezetésére, ezen belül 28 m3/s vízátadásra a Körös-völgybe, a Tisza 80 fkm, és a Bodrog 50 km hosszú folyószakaszain állandó hajóút biztosítására, a vízerőmű évi 54 GWh villamos energia termelésére. A mű 50 éves élete során a felmerült újabb és újabb igényeket, mint az ivóvízellátás (Debrecen), vízminőségi kárelhárítás és a kívánatos ökológiai állapot folyamatos fenntartása (Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzet), a nemzetközi hajóút lehetőségének biztosítása (Tisza-Bodrog), vízerőművi korlátozott csúcsenergia termelés, folyamatosan ki tudta elégíteni, s bizonyította létjogosultságát. A vízlépcső Tiszalöktől nyugatra, a Tisza 518,2 fkm szelvényében, a rázom- pusztai folyókanyarulat átvágásában létesült. A duzzasztómű három, egyenként 37,0 m széles nyílású. Az elzáró szerkezetek háromövű, billenőtáblás acélszerkezetek. A duzzasztást szint egész évben 93,825 mBf (94,50 mAf). A hajózsilip a duzzasztómű jobb oldali pilléréhez csatlakozik. A zsilipkamra hasznos hossza 85,0 m, hasznos szélessége 17,0 m. A vízerőtelep a vízlépcső bal parti öblözetében található. A kiépítési vízhozam 300 m3/s, amelyet 3 db 100 m3/s víznyelésű, 4,8 m átmérőjű, függőleges tengelyű Kaplan-turbina hasznosít.