Bővebb ismertető
Részlet:
A dicsőség napjai
Hó borította még a mezőket, de a tavasz rügyfakasztó szellője kezdett immár lengedezni. A zordon télre jött a mosolygó kikelet, a búbánat után: a teljesedő remény.
Ideje is. Hiszen maholnap egy éve, hogy ősi szabadságáért kénytelen viaskodni a magyar. Mennyi szívtépő keserv érte ezen rövid idő alatt. Mennyi kedve3s halottja került a földbe. Mennyi vére omlott el. Oh, milyen rettenetes esztendő vala ez! Beillenék egy századnak.
De a tengernyi szenvedés között, mint tűzben a vas, legalább megedződtünk. Az ujonczu honvédfiuból, aki néhány hónap előtt jóformán még a puskájával sem tudott bánni, fegyelmezett vitéz katona lőn. Most már nem ijedt meg az ellenséges ágyútól, hanem szuronyt szegezett és elfoglalta azt.