A ​vas kora [antikvár]

Borítói kissé kopottasak.
A legendák nem születnek. Tűzben kovácsolódnak. Fókanyúzó Dug, a kissé szerencsétlen zsoldos épp dél­nek tart, hogy csatlakozzon Zadar király seregéhez, ám útközben állandóan a rossz embert sikerül megmentenie. Először Tavaszba fut bele, amikor a kislány a harcmezőn guberál, majd pedig Lowába, aki Zadar egyik legfélelmetesebb harcosa volt, de bosszút esküdött a király ellen, miután az kivégezte a nővérét. Így aztán Dug reményei dugába dőlnek, és a több ezer fős sereg rossz oldalán találja magát – az pedig már csak tetézi a gondokat, hogy Zadart vérszomjas druidamágia is segíti. Dugnak csupán a harci pörölye, egy megmentett gyermek és egy kiszámíthatatlan, de magasan képzett harcos jutott, akit fűt a bosszúvágy… és valószínűleg ebbe pusztulnak majd bele mindannyian. Dicsőséges nap lesz ez a halálra.