Szerencse kisasszony [antikvár]

Előszó A kedves Olvasónak joga van tudni, miért írtam ezt a kis könyvet, és mi az, amit megpróbálok benne elmondani. Különösen arra szeretném már a kezdet kezdetén felhívni a figyelmet, hogy mi az, amire nem vállalkozom, mit ne várjanak könyvemtől. 1932-ig egy évtizeden át matematikaprofesszor voltam a wis-consini egyetemen. Itt többször is oktattam valószínűségszámítást; mai mérce szerint ez nagyon elemi szintű kurzus volt, amely lényegében csak olyan fogalmakat és módszereket használt fel, amelyek már egy jó alapozó analízis előadássorozatban szerepelnek. 1932 óta nem dolgozom „hivatásos" matematikusként. Akkoriban, mint a Rockefeller Alapítvány tisztségviselőjének, csodálatos lehetőségem nyílt arra, hogy sokféle tudományos tevékenységgel megismerkedhessek, főleg a biológiában, a mezőgazdaságban és a gyógyászatban, vagyis olyan területeken, amelyekből egyáltalán nem kaptam képzést. Ez minden bizonnyal tágította látókörömet, azonban a technikai részleteket illetően csak homályos képeim lehettek. Továbbra is sok matematikai irodalmat olvastam, egyszerűen azért, mert szeretem ezt a tárgyat, és örömet leltem az olvasásban. A második világháború alatt dr. Vannevar Bush rám bízta az általa vezetett Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatal Alkalmazott Matematikai Részlegének az irányítását. Ennek a csoportnak az volt a feladata, hogy eredményesen alkalmazzon matematikát számos védelmi (és támadási) probléma megoldásánál. Kiderült, hogy a problémák nagy részéhez valószínűségszámítási vagy az ezzel szorosan összefüggő statisztikai módszerekre volt szükség. így kerültem napi 18 órás kapcsolatba számos matematikus honfitársammal, köztük sok matematikai 13