A matematika csodái [antikvár]

Évekkel ezelőtt én is úgy voltam a matematikával, mint a legtöbb ember. Alig értettem belőle valamit. Ennek a szigorú és kristálytiszta tudománynak még az alaptörvényei is alig akartak a fejembe menni! Szégyenlettem, hogy tehetségtelen vagyok és ilyen fontos fogalmakat sem tudok megérteni. Erős alsóbbrendűségi érzésem volt. Egy napon egy kedves barátom, aki mestere volt a tudományok e legnagyszerűbbikének, kitűnő magyarázatával világosságot és vigaszt öntött belém. Félelmem és kétségbeesésem rajongássá vált. Álmélkodva fedeztem fel annak a nagyszerű gondolatvilágnak ragyogó pompáját, amit a sajnos sokaktól gyűlölt matematika tár elénk. Ennek a könyvnek főfeladata, hogy ebből a lelkesedésből adjon át valamit az olvasónak. Semmiesetre sem akar útmutatás lenni a számoláshoz, sem pedig szokásos tankönyv. Egyetlen feladata az lehet, hogy a matematikát legszebb oldaláról mutassa meg az olvasónak és hogy néhány igen fontos gondolatának ragyogó szépségeivel játszva megbarátkoztassa. Más szóval: mi nem akarunk tanulni és magolni, hanem egy csodaszép bűvös kertben akarunk sétálni, amely az emberiség fejlődésének évezredein keresztül épült fel, azáltal, hogy szigorúan logikusan sorakoztatták egymásután a gondolatokat és fogalmakat.