Szerves vegyületek krisztallográfiai vizsgálata [antikvár]

BEVEZETÉS A krisztallográfia vagy kristálytan feladata a kristályos szilárd anyag Ijelső és külső tulajdonságainak megismerése, vizsgálata. A kristálytan ma már nem leíró tudomány, hanem a szilárd anyagok különböző sajátságait sokoldalúan vizsgáló egzakt tudományág. Az egyes sajátságok határozzák meg, hogy hol, milyen analitikai módszert alkalmazzunk. Szervetlen és szerves anyagok krisztallográfiai vizsgáló módszerei részben azonosak. A vizsgálat célja is általában ugyanaz. Mégis több szempontból eltérés mutatkozik. Szervetlen vegyületek általában jól fejlett kristályokat, ásványokat alkotnak, ahol a kristálytani osztályozás könnyebben elvégezhető. A szerves vegyületek gyakran apró szemcseméretűek, s így morfológiai sajátságaik alapján nehezen ismerhetők fel. A szerkezetbeli különbség is befolyásolja a vizsgálatok elvégzését. A lazább kötésű szerves vegyületeknek mechanikai sajátságai (pl. keménység) is eltérnek a szervetlenekétől, s ezért vizsgálati módszereik is részben különbözők. A krisztallográfiai vizsgálatok közé — tágabb értelemben — azokat az eljárásokat sorolhatjuk, amelyeket a kristálytan módszereivel, a szokásos vizsgálatokon felül elvégzünk. A szilárd testek fizikai, fizikai-kémiai vizsgálatának jelentősége egyre nő, s ez magával hozta a vonatkozó analitikai módszerek fejlődését. Ide soroljuk továbbá azokat az analitikai módszereket is, melyeknél a vizsgált vagy képződött kristály alakja, színe stb. a felismerés alapja. Ezek általában a félmikro-, illetve mikroanalitika körébe tartoznak, s főleg szerves vegyületek azonosítására széles körben használatosak. A mikrokristályok osztályozását ebben a fejezetben ismertetjük. A szerkezetvizsgáló műszerek alkalmazása általában azonos mind a szervetlen, mind a szerves kristályok vizsgálatában. De például az infravörös színképelemzés inkább a szerves vegyületek vizsgálatában terjedt el. Szerves vegyületek morfológiai és szerkezeti adatait még sokkal kevésbé ismerjük, mint a szervetlen vegyületekét. Különböző összefoglaló munkákban megtalálható számos szerves vegyület több adata, így optikai sajátságai (Winchell), olvadáspontja és egyéb termomikroszkópos adatai (Koflek, Ktjhnebt-Brandstattee). Könyvünk a szerves vegyületek krisztallográfiai vizsgálatát a következő csoportosításban tárgyalja: Az 1 — 3. fejezet a kristálytan alaptörvényeit foglalja össze röviden, és megismerteti az olvasót a tárgykör fejlődésével. A külső alakelemek vizsgálatát a geometriai kristálytan tárgyalja, s ezekkel összefüggésben egyes 11