Más-világok [antikvár]

BEVEZETES Évmilliók temploma „Senki ne mondja, hogy a múlt halott. A múlt körülöttünk és bennünk van." Oodgeroo Noonuccal „Nem tudom, milyen vihar fúj engem az elmúlt korok mély óceánjába." Ole Worm Kinézek az ablakon, egy olyan hely felé a szántóföldeken, a házakon és a parkokon át, amelyet évszázadok óta Világvégének hívnak. Azért kapta ezt a nevet, mert a múltban messze volt Londontól, attól a várostól, amely mára teljesen bekebelezte. De nem is olyan régen ez tényleg a világ vége volt. Az itteni talaj az utolsó jégkorszak során keletkezett, egy olyan kavicsos keverék, amelyet az egykor a Temzébe ömlő folyók raktak le. A gleccserek az előrehaladásuk közben elterelték a Temze útját, így a Temze most több mint 160 kilométerrel délebbre ömlik a tengerbe, mint ahol korábban folyt. A barázdált dombokról, a jég súlya által összegyúrt agyagról gondolatban le lehet vetkőztetni a sövényeket, a kerteket, az utcai lámpákat, és el lehet képzelni egy másik földet, egy hideg világot a több száz kilométeren át elterülő jégtakaró peremén. A jeges kavics alatt a Londoni Agyag rétegei húzódnak, amelyben ennek a területnek a még régebbi lakói is megmaradtak - a krokodilok, a tengeri teknősök és a lovak korai rokonai. Az egykori táj, ahol ezek az állatok éltek, mangrovepálma- és papajaerdőkkel, valamint tengeri fűben