Fizika [antikvár]

A fizika szépsége egyetlen mondatban összefoglalható: a gyerek is föltehet olyan kérdést a világról, amelyre egyetlen tudós professzor sem tud válaszolni. A fizika nagy kérdéseit kutatni sokszor tényleg olyan, mint tűt keresni a szénakazalban. Ha fizikáról van szó, nincsenek kis kérdések. A látszólag mellékes kérdés, lényegtelen kísérlet sokszor roppant mélységeket tárhat fel. Kis lépés választja el például a kérdést, hogy vajon változhatnak, sérülhetnek-e a természet törvényei, attól a másiktól, hogy van-e helye a Teremtőnek a természetben. És ez csak a kezdet. A fizika ráadásul azt mondja, hogy a Teremtőnek nem kell Istennek lennie; elképzelhető, hogy végtelen sok, egymásba ágyazott Világegyetemben élünk, s mindegyiket olyan faj teremtette, amely csak alig valamivel intelligensebb, mint legnagyszerűbb teremtménye. Talán nekünk is az a hivatásunk, hogy teremtői legyünk a magunk Világegyetemének. A fizika telis-tele van ilyen nagy kérdésekkel, így érthető, hogy mindig is vonzotta a tudomány legnagyszerűbb elméit. Albert Einstein szinte egyik napról a másikra lett híressé, amikor relativitáselméletével megváltoztatta a Világegyetem működéséről vallott felfogásunkat. Carl Sagan Kozmosz című tévésorozata ma is a legnézettebbek egyike a világban. A Challenger űrrepülőgép katasztrófáját elemezve Richárd Feynman azt is megmutatta, milyen sokra juthatunk az elméleti fizikával a gyakorlatban. Stephen Hawking sikerkönyve, Az idő rövid története azokban is fölébresztette az érdeklődést a tudományos gondolkodás iránt, akik korábban jottányit sem törődtek a világ működésével. Talán csak a DNS-szerkezet felfedezése mérhető a fizika óriási sikereihez.