Matéria [antikvár]

BEVEZETÉS Posara, Toszkána, 1945. augusztus 11. Az emelkedők már véget értek. Már csak a Moncigoliból a faluba vezető, lejtős szakasz maradt vissza. Alig várta, hogy megérkezzék, és mindenkinek elújságolhassa a nagy hírt. Megcsinálták: ő és Attilio, a sógora, a város legjobb szerelője. Találtak egy lakást, és megállapodtak a bérleti díjról. Majdani otthonuk La Spezia központjában, egy saroképületben, a corso Cavour és a via di Monale között volt. Szépnek és elég tágasnak bizonyult ahhoz, hogy elférjen benne mindkét család: összesen kilencen, no meg a baba, aki hamarosan világra jön, tekintettel arra, hogy a felesége, Anita, áldott állapotban volt. Űgy kellett berendezkedniük, hogy a három szobában alszanak, mert a szalon a szabászatnak kellett. A háború befejeztével a munka újraindult, sőt, ha minden jól alakul, hamarosan talán néhány varrónőt is fel kell majd venniük. A lejtőn lefelé könnyű volt a pedálozás, a robusztus Atala - ez a bicikli kísérte őt végig azokban a nehéz években - tárcsafékje tökéletesen működött, minden hajtűkanyarban visszafogta a száguldást. Délelőtt indult a Fivizzanóhoz tartozó Posarából, ahová azért költöztek, hogy túléljék a háborút, és könnyedén megtette azt a mintegy negyven kilométert, ami elválasztotta őt La Speziától. Gyakran bejárta ezt az utat. Fejből ismert minden kanyart. Ez a fekete bicikli, a lánc szabad mozgását biztosító láncvédővel, a fröccsentéssel felvitt címerrel a csengőn, valamint a kis a dinamókerékkel, amely lehetővé tette, hogy még sötétedéskor is úton legyen, alapvető erőforrás volt a család túléléséhez. A környező falvakban mindig előfordult, hogy egy gazdának át