Genezis [antikvár]

ELOSZO „Professzor úr, hogy van? Kérdezhetek valamit? Tényleg jól értettem, hogy még mindig vákuum? Mármint hogy az egész univerzum, amely körülvesz bennünket? Beleértve Donald Trumpot meg a Fiat Chrysler Automobiles részvényeseit is, akik lassan megőrjítenek? Túl szép. Zseniális. Mindig is tudtam, hogy fizikát kellett volna tanulnom, és hagyni a fenébe ezt a sok ökör-séget, amellyel már negyven éve foglalkozom." Sergio Marchionne hív az Egyesült Államokból: vége az idegőrlő, heti taposómalomnak, néhány nap következik Mara-nellóban, a Ferrari székhelyén, majd helikopterrel irány Torino, ahonnan Detroitba repül, aztán jön a hétvége, és az egész mókuskerék kezdődik elölről. Nincs nagy változatosság, semmi szünet, de időszakosan közbeiktatott pihenők sincsenek. Minden 2016-ban kezdődött, július végén, amikor meghívást kaptam, hogy egy interjú erejéig látogassak el a Ferrariművekbe. Számomra jó alkalom volt ez arra, hogy személyesen lássam a technikának ezeket a remekeit, és hogy elbeszélgessek a fiatal szakemberekkel és mérnökökkel, akik a régi mesteremberek szinte mániákus műgondjával alkotják meg az új modelleket. A délelőtt gyorsan elszaladt, és már ott ültünk az étteremben, annál az asztalnál, amelynél egykor Enzo Ferrari is evett. Körös-körül mindenütt az „alapító atya" fényképei és számtalan győzelmének tárgyi emlékei vettek körül bennünket. Miközben a Forma-1-ről és az elektromos Ferrari-model-lekről folyt a diskurzus, teljesen váratlanul telefonhívás érkezik: Sergio Marchionne az, kérdi, hogy be tudnék-e ugrani hozzá egy rövid köszöntés erejéig az irodájába.