Környezetvédelem - környezetgazdálkodás [antikvár]

Néhány évtizeddel ezelőtt, apáink, nagyapáink gyermekkorában azt tanították: "...a természet erőit le kell győzni, ... a természetet meg kell hódítani...". Napjainkra az Ember eljutott hódítása csúcspontjára - sőt talán távolabbra is. Magát legfelsőbb rendű, uralkodó fajnak tartva, kíméletlen erővel leigázta a Földet, meghódította a vizeket, a levegőt és néhány évtizede a világűr felé tör. Szabályozta a folyókat, élettere bővítésére milliós nagyvárosokat épített és "hasznosítás" céljából több millió négyzetkilométernyi erdőt irtott ki, növényzetével, állatvilágával és saját fajával, az őslakossággal együtt. Nem túl régen, századunk derekán azonban itt-ott kételyek merültek fel az ember és technikája mindenhatóságát, Földünk kimeríthetetlen kincseit illetően. Az ötvenes évektől egyre szaporodó - eleinte még csak szerencsétlen véletlenek sorozatának tulajdonított - katasztrófák jelezték környezetünk tűrőképességének véges voltát. Aztán már csak egy-két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy környezetünk megóvásának kényszere a mindennapok szükségszerűségévé váljon...