Az ember származása és a nemi kiválasztás [antikvár]

A gerince és a táblája enyhén kifakultak/pár apró folt található. Az alsó/oldalsó lapélén beázási folt található.
Az ​itt következő munka természetét legkönnyebben avval magyarázhatjuk meg, hogy röviden elmondjuk keletkezésének történetét. Éveken át gyűjtöttem jegyzeteket az ember eredetéről vagy származásáról anélkül, hogy szándékomban lett volna erről a tárgyról valamit írni; sőt annál kevésbé akartam ezeket közölni, mert azt hittem, hogy csak szaporítanák az előítéleteket nézeteimmel szemben. Elegendőnek tartottam, ha a „Fajok eredetéről” szóló munkám első kiadásában megjegyzem, hogy „ez a munka világot vet az ember eredetére és történetére”; és ez annyit jelent, hogy az embert a többi szerves lénnyel általános összefüggésbe kell hozni a földön való megjelenését illetőleg. Ezt a dolgot ma azonban egészen más szempontból kell nézni. Ha olyan természetbúvár, mint Karl Vogt, a „Genuai Nemzeti Intézet” elnöke, megnyitóbeszédében azt mondhatta (1869): „personne, en Europe au moins, n'ose plus soutenir la création indépendante et de toutes piéces, des espéces”, akkor világos, hogy a természetbúvároknak legalább is nagy része elismeri, hogy a fajok csak megváltozott leszármazottjai más fajoknak, és ez áll különösen a fiatalabb és törekvő természettudósokról. A többség elismeri a természetes kiválogatódás működését, bár némelyek azt tartják, – hogy joggal-e, azt a jövő fogja eldönteni – hogy én ennek a fontosságát nagyon is túlbecsültem. A természettudományok idősebb, tekintélyes mesterei közül többen, sajnos, még mindig ellenségei a fejlődés gondolatának, mindenféle formájában.