Az ember és a mindenség [antikvár]

Részlet a könyvből: A föld születés Mesék az ember eredetéről Minden ember életében vannak órák, amelyek során kilép a mindennapi élet gondjai közül és elgondolkodik - ki-ki a maga módján - az élet nagy problémáin: mi is az élet, honnan és miért van? Ilyenkor sohasem jutunk örömteli eredményekhez, mert az ember élete, eredete és jövője homályos, sűrű ködbe burkolt kérdések. Értelmünk nem jut valami messzire, amikor fölveti a kérdést: honnan is jöttem hát és mi lesz belőlem halálom után? Bizonyos csak az, hogy létünket szüleinknek köszönhetjük, ők meg a maguk őseinek és így tovább. Az én családom már a harmincéves háborúban az én vezetéknevemet viselte. Akadnak, akik okleveleket örököltek, amelyeknek tanuságtétele szerint családjuk már Nagy Károly idejében, tehát 1200 év előtt ugyanazon a néven élt. Az ilyen családok azonban csak kivételszámba mennek; az emberek túlnyomó többsége, a mai emberiségnek kilenctizede családja történetét még az abroncsos szoknya koráig sem tudja nyomon követni. És ha tudja is, mi haszna belőle? Valahol, valamelyik ősnél mindenki megakad. Közben pedig csakhamar rájön arra, hogy a nemesi ősök büszke tudata komikus képzelődés, ha csak ki nem tűnik, hogy mind a hét vagy húsz ős derék, kiváló ember volt.