Az élet tudománya [antikvár]

Hogy mi az élet, azt mindenki tudja, legalább is élő állatot a holttól mindenki meg tud különböztetni. Tálán éppen csak az élettél foglalkozó természettudós jön zavarba, ha tőle megkérdezik, hogy mi is az élet, mi az élet lényege? Magam is éveim nagyobbik félét az élet megértésének szenteltem, de ha nekem teszik fel a kérdést, én is zavarba jövök. Sőt, ha azt kérdik, egyáltalán van-e élet, valami meghatározott, jól körülírható dolog-e az, amit életnek nevezünk, még akkor se tudok válaszolni. Szeretném ezt a nehézséget jobban megmagyarázni, mielőtt az olvasót útjára bocsátom a kötet egyes fejezetei felé. Vegyünk egy állatot, például a békát, a biológia egyik legkedveltebb és legrégibb kísérleti anyagát. Mindenki meg tud különböztetni egy élő békát egy holttól. Altassuk el a békánkat és vágjuk ki a szívét, úgy, hogy lehetőleg kevés sebet ejtsünk rajta. A szívet tegyük olyan sóoldatba, amelynek összetétele megegyezik a békavér sóinak összetételével. Azt fogjuk látni, hogy a szív vígan ver tovább, nem is veszi tudomásul, hogy róla a békát levágtuk. A béka maga is rövidesen magához fog térni és elugrik, mintha nem is vette volna észre, hogy a szíve hiányzik. Él-e most ez a szív és él-e a béka? Az élő állatokról azt szoktuk mondani, hogy élnek, mert mozognak, szaporodnak. A mi békánk még mozog, de szaporodni már aligha fog. Még él, de az élet benne már nem télies, csak egy része van meg, és az a rész is már csak rövid ideig tarthatja magát, mert szív nélkül egy béka sem viszi messzire...