Varánuszok [antikvár]

Réges régen az állatok sokkal nagyobbak voltak mint ma és Ooyubului, a Fekete Kígyó harapása nem volt mérges, viszont a Goannaé igen. Mangungali, a legnagyobb Goanna volt a legfélelmetesebb szörnyeteg. Legkedvesebb eledele az emberhús volt. Az Emberek egyre fogyatkoztak, s már-már attól kellett tartani, hogy az egész törzset el fogja pusztítani Mangungali. Összeült hát a vének tanácsa, s felszólította a törzs harcosait, öljék meg Mangungalit. Az Emberek azonban annyira féltek a mérges harapású hatalmas Goannától, hogy egyikük sem mert vállalkozni arra, hogy megküzdjön vele. Csak Ooyubului, ki akkor még, az Emberekkel élt rendelkezett annyi bátorsággal, hogy magára vállalja ezt a veszélyes feladatot. Ooyubului felkerekedett, hogy felkutassa Mangungali tanyáját. A hegyek között hamarosan rá is bukkant a nagy hüllő táborhelyére, de az nem volt otthon. Ooyubului elbújt egy bokorban és miközben türelemmel várta Mangungali hazatértét, ravasz tervet szőtt. Egyszerre csak megjött Mangungali. Aznap már megevett három Embert, dagadozó pocakja a földet súrolta, s azon nyomban le is feküdt aludni. Ooyubului megvárta, míg Mangungali elkezdett horkolni. Ekkor hirtelen odasiklott az alvó szörnyeteghez és tátott szájából kikapta méregzacskóját. Mangungali azon nyomban felébredt, de a méreg akkor már a Fekete Kígyó szájában volt. Meg is harapta Mangungalit azon nyomban, aki fájdalmában és szégyenében világgá futott. Azóta is a Fekete Kígyónál van a méreg, s a Goannának nem mérges a harapása. A Goanna azóta rászokott a dögevésre, elgyengült és eltörpült. Ez történt az Álmok Korában, így lopta el a mérget Ooyubului Mangungalitól.