Bővebb ismertető
Szőrmés vadfajok
A német vadászati jog a vadászható állatfajokat két csoportra osztja: szőrmés és szárnyas vadra, azaz emlősállatra és madárra. Könyvünk is ezt az elrendezést követi; az első rész azokat az emlősállatokat mutatja be, amelyek a legtöbb tartományban vadászFiatók. A magyar vadászati jogszabályozás a vadászható fajokat mg/vadfajok, apróvadfajok, és egyéb apró vadfajok csoportokra osztja.
Csülkös vad, nyúlalakúak, rágcsálók
Elsőként a főként növényekkel táplálkozó vadfajokat soroljuk fel: a csülkös vadat, köztük a mindenevő vaddisznót, majd a nyúlalakúak és a rágcsálók következnek. A vadászható fajokat értékes húsukért akár „haszonállatnak" is nevezhetnénk. Bár, ha a mai ember szempont-
jából nézzük ez a kifejezés mára elavult, hiszen a vad értékes irhája legalább annyira „hasznos" lehet.
Ragadozó szőrmés vadfajok
A ragadozó szőrmés vadfajok rend-szertanilag a ragadozók rendjéhez (Carnivora) tartoznak.
Nagyvad és apróvad
A vadászati jog kettéosztja a vadon élő állat fogalmát: nagyvadra és apróvadra. A kifejezések még 1848-ból származnak, amikor a német tartományi hercegek az egész országra kiterjesztették a vadászati törvényt, és bizonyos vadfajokat „nagyvadként" határoztak meg, a többi vad pedig az „apróvad" nevet kapta, ezeket jobban kímélték Ma ez a besorolás -részben a vadászati körzetek értékelése miatt - a német vadászati törvényben a következőképpen szerepel: nagyvad a szőrmés vadfajok közül az összes csülkös vad, kivéve az őzet; nagyvad a szárnyas vadfajok közül a siketfajd, a szirti sas és a réti sas; az összes többi vadfaj apróvadnak számít. Magyarországon az őz a nagyvadfajok csoportjába tartozik a siketfajd, szirti sas és a réti sas nem szerepelnek a vadászati törvényben, és így a vadászható fajok illetve a vadászati idények listáján sem.