Magyarország kétéltűi és hüllői [antikvár]

Fedlapja a gerinc mentén kissé beszakadt. Színesceruzás, tollas és szövegkiemelős jelölésekkel, jegyzetekkel. Hátlapja kissé kopottas.
Az állatvilág egyes csoportjainak emberi megítélése nagyban különbözik. A madarakat, a nappali lepkéket, vagy pl. a szitakötőket sokan kedvelik, elsősorban tarka színeik, énekük, élénk mozgásuk stb. miatt. A kétéltűek és a hüllők a kevésbé közkedvelt állatok közé tartoznak, sokan félelemmel, sőt egyesek undorral beszélnek róluk, pedig erre semmi okuk sincs. Sajnos számos, széles körben elterjedt tévhit is akadályozza ezen állatok jobb megismerését és ezáltal az ellenszenv csökkentését. A „kígyókat" a marásuktól való félelem miatt gyakran elpusztítják annak ellenére, hogy nálunk a viperamarás rendkívül ritka, és ha megtörténik is, még a keresztes vipera esetében sem okoz halált, a rákosi vipera marása pedig egy darázscsípéssel azonos hatású. A siklók harapása pedig teljesen ártalmatlan. Az, hogy egy állatcsoport mennyire kedvelt vagy sem, a hozzáférhető szakkönyvekben is megmutatkozik. Míg madarakról folyamatosan lehet többféle könyvet is vásárolni, addig a hazai kétéltűekről és hüllőkről az utóbbi két évtizedben egyetlen könyv sem látott napvilágot. E kézirat nyomdába adása előtt nem sokkal ugyan megjelent a Magyar Könyvklub gondozásában egy hiányt pótló, szép kiállítású kiadvány a Kétéltűek és hüllők, de ez elsősorban nem a hazai viszonyokat ismerteti. Könyvünk a Magyarországon élő fajokkal foglalkozik és arra törekszik, hogy e téren meglévő jelenlegi ismereteinket megismertesse az olvasókkal. Ez néhány faj esetében - mint majd látni fogjuk - nem túl sok, és szinte csak a meglehetősen szegényes irodalmi adatokra szorítkozik, de e könyv egyik célja pont az, hogy rávilágítson ezekre a hiányosságokra. Megírásának és kiadásának további ösztönzője volt, hogy 1997-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű és Hüllővédelmi Szakosztálya megkezdte e fajok elterjedésének országos térképezését. Ahhoz, hogy egy ilyen nagyszabású munkát egyáltalán el lehessen kezdeni, és azt több éven át, minél nagyobb számú önkéntes bevonásával, a lehető legnagyobb területen lehessen végezni, szükséges, hogy a felméréseket végzők minél jobb és biztosabb alapokon nyugvó faj ismerettel rendelkezzenek.