Juhegészségtan [antikvár]

A juhtenyésztés hazánkban a legősibb foglalkozások egyike. A hazai és a külpiaci igényeket régebben nagyobb, de meglehetősen külterjesen tartott, napjainkban viszont kisebb létszámú, de intenzívebben termelő juhászállománnyal igyekszik az ágazat kielégíteni. Az állategészségügynek meghatározó szerepe van abban, hogy a juhhús, a gyapjú- és a juhtejtermelés az adott gazdaságban és az országban milyen színvonalú és mennyire jövedelmező. A műszálak megjelenése csupán átmenetileg csökkentette a gyapjú iránti keresletet. A juhtej értéke is mindinkább növekszik. Mégis a juhhús termelés és értékesítése az az alap, amelyen az ágazat jövedelmezősége nyugszik. A juhászatban az anyák után felnevelt bárányok száma, testtömege, takarmányértékesítő képessége dönti el lényegében azt, hogy az adott üzemben egyáltalán érdemes-e juhtenyésztéssel foglalkozni. Ha figyelembe vesszük, hogy az anyajuhok 4-5 %-a elvetél vagy halott magzatot ellik, és az elválasztási kort a bárányoknak 15-20 %-a nem éri el, nem lehet kétséges, hogy az állategészségügy színvonalának emelése nélkül az ágazat sikeressége aligha várható. Az ágazat termelésének és jövedelmezőségének fokozása céljából új tartási-takarmányozási (intenzív báránynevelési, ipari hizlalási) technológiák terjedtek el, és ugyanebből a célból gyorsan fejlődő, szaporább, a takarmányt jobban hasznosító és betegségek iránt fogékonyabb juhfajtákat importáltunk. Mindezek következményeként juhállományunkban korábban nálunk ismeretlen fertőző és anyagforgalmi betegségek tűntek fel, a már honos egyes fertőző és parazitás betegségek jelentősége pedig, a juhlétszám koncentrálódása miatt, lényegesen növekedett.