Fémfürkészek II. [antikvár]

Hosszúfarkú fémfürkészek Többnyire fémfényű, zöld, aranyos, tűzpiros, rezes, kék, ibolya, ritkán sötétbarna vagy sárga, esetleg sárga foltokkal tarkázott zöld színű állatok. A család egyike a legszebb és legkedveltebb fémfürkészeknek. Testük rendesen megnyúlt; a nőstények tojócsöve jelentősen kiálló (csak a Pseuderimerus Gah. nemnél majdnem rejtett), sokszor a test hosszát is meghaladja. Csápjuk mindkét ivarban hasonló: a gyűrűízek száma 1-3, ennek megfelelően az ostorízek száma 5-7, bunkója 3-ízű. A pajzsocska csúcsa előtt gyakran harántbarázda választja le a csúcsmezőt (frenum). A hazai fajok szárnya mindig fejlett, legtöbbnyire színtelen, ritkán a szárny közepén gyenge, vagy a sugárér alatt erősebb folttal; szegélyere hosszú, sugárere többnyire igen rövid, csak néhány nemnél kissé hosszabb, utóere kissé hosszabb. Hátulsó csípőjük jelentősen nagyobb az elülső és a középső csípőnél. Teljesen kifejlett lárváik megnyúlt tojásdadok, elöl és hátul keskenyedők, gyakran hosszú szőrökkel borítottak, színük fehéres, áttetsző; erősen kitinizált fejükön a rágók és az igen rövid csápok foglalnak helyet. Testük 13 szelvényből áll; 4 pár légzőnyílásuk a 2., illetve a 4-6. szelvényen található.