Kereskedelmi és gazdasági ismeretek I. [antikvár]

Egyetemes kereskedelemtörténet í {.Al CSEREKERESKEDELEM AZ ŐSKORBAN Az ősközösségi társadalom életét a közös termelésjellemezte. A kor használati eszközeit mindenki előállíthatta, a közösen szerzett élelem közös elosztásra került. Alig volt termékfeleslegük, mégis folyt cserekereskedelem a nemzetségek és a törzsek között. Főleg kőeszközöket, ékszereknek alkalmas kagylókat, prémeket, szőtteseket és edényeket cseréltek. A cserekereskedelem korai formája volt az ún. ajándékcsere. A különböző közösségek tagjai egymást megajándékozva tulajdonképpen már kereskedtek, általában arra törekedtek, hogy nagyjából egyenlő értékű cikkeket adjanak egymásnak. A földművelés és állattenyésztés kialakulásával többet termeltek, mint amennyi a létfenntartásukhoz szükséges volt. Ez lehetővé tette, hogy cserére is termeljenek. A fémek felfedezése és felhasználása nemcsak az eszközöket tette tökéletesebbé, hanem egyszeriben fellendítette a kereskedelmet is. A kereskedők a fémekért sokszor távoli bányákat kerestek fel. A fémművesség hazája a Közel-Ke- leten volt. Innen juttatták el a vándorkereskedők az első fémtárgyakat a Kaukázus vidékére és Európába. A cserére való termeléssel megváltozott az egyes közösségek önellátó bezárkózódottsága. A nagy távolságokat áthidaló kereskedelem útvonalai lassan-lassan állandósultak. Gyakran egy-egy jelentős kereskedelmi utat neveztek el arról a fő árucikkről, amelyet rajta szállítottak, így kapta például a borostyánkő lelőhelyéről, az Északi-tenger partjáról kiinduló, a Földközi-tengerhez vezető nagy út a Borostyánkő út elnevezést. A kereskedelmi utakon nemcsak termékek cserélődtek, hanem nemzetségek, törzsek kultúrái is. ÓKOR Egyiptom, Mezopotámia, India Az emberiség egyenlőtlen fejlődése következtében a világ népei különböző társadalmi-gazdasági fokon éltek. Legkorábban - az i. e. IV. évezredben -az ókori Kelet nagy folyamvölgyeiben alakultak ki a földművelésen alapuló rabszolgatartó államok: Mezopotámia, India, Egyiptom. A mezőgazdaság és