Római katholikus szertartástan/Apologétika [antikvár]

BEVEZETÉS. , ,, a) Isten tiszteletéről. (a tisztelet érzelem, melybe szeretet, hála, bámulat s hódolat ^ tisztelet, vegyülj A kiváló, hatalmas, szent, jó, bölcs, érdemekben gazdag avagy idős ember, a szülő, a jótevő neki megfelelő tiszteletet érdemel. Istent, ki a legfőbb és legtölcéletesebb lélek, teremtője tisztelete, és ura mindennek, ami van s kitől minden jó származik — a tiszteletnek legmagasabb foka illeti meg. 2. Istent e tiszteletben legjelesebb teremtményei: az angyalok s az emberek részesítik. Istennek többi teremtményei az istentiszteletre nem képesek, mert Istent meg sem ismerik. A mi legmagasabb fokú tiszteletünk Istent nemcsak megilleti, de Ö azt tőlünk meg is Mveteli (az 1. parancsolatban). 3. Istennek az egész ember tartozik a tisztelettel. Minthogy pedig az egész ember léleTcböl és testhői áll, az Isten tiszteletében a léleknek a testtel együtt kell résztvennie. De máskép nem is lehet. Mert együtt jár emberi természetünkkel, hogy: amit belsőnk érez, azt hülsőnh is hifejezi. Istennek belső és külső tisztelettel tartozunk. kühiisten A belső istentisztelet abban áll, hogy Istenben hiszünk tisztelet, és remélünk, Öt szeretjük és imádjuk. A külső istentisztelet pedig mindama jelekből (cselek-vényekből, szavakból) áll, melyekkel belső tiszteletünket kifejezzük.* b) A s-zertartásról. 4. A közös cél és közös érzelmek egyesítik az embereket. És ^tjg^^ekt''" így jött létre a közös istentisztelet. Ez azonban nem lehet * A külsíi istentiszteletnek nyomait már az első embereknél is feltaláljuk. (Káin és Ábel áldozata.)