Ószövetségi egzegézis I-III. [antikvár]

Az egzegézis tanításában új feladatot jelent az, hogy áttekintést kell adnia az isteni kinyilatkoztatás legfőbb témáiról. (Vö. Újszöv. Egzeg. I. Bevez.) Elkerülhetetlennek látszik azért, hogy a biblikus teológia területére lépjünk, s annak módszerével szólaltassuk meg Isten ószövetségi szavát. Nem az Ószövetségről akarunk beszélni, mert "a biblikus teológia csupán Isten szavának visszhangja... ez a Szó, mielőtt még a tanítás lenne, egy esemény, egy hívás: maga Isten, aki eljött, hogy népéhez szóljon..." (X.L.-Dufour: Bibl. Teol. Szótár, XVI. lap) jegyzetanyagunk alapul veszi az általánosan elfogadott tételt, mely szerint "az Ószövetség az egész vonalon tanúságtételt akar adni arról, miképpen cselekedett Isten Izraellel és a világgal." (W. Zimmerli) Hogy ez a tanúságtétel - mely egyben az Ószövetség "közepe", szíve - "többféle módon" (Zsid 1,1) történt, az nyilvánvaló az ószövetségi szövegek alapján.