Katholikus szertartástan [antikvár]

BEVEZETÉS. 1. §. A külső istentisztelet általában. Az ember nemcsak hensöleg tartozik Istent tisztelni, hanem Mlsöleg is. A Mlsö istentisztelet általában arra való, hogy 1. Isten előtt kifejezzük hódolatiinhat, 2. hogy megszerezzük Istennek legyeimét. A külső istentiszteletet maga Isten rendelte el, mind az ószövetségben, mind az újszövetségben. Az ószövetségi istentisztelet csak előre jelezte az újszövetség istentiszteletét. Az újszövetségben Jézus Krisztus rendelte a Jcülsö istentisztelet legszentebb eselehményeit, t. i. a szent misét és a szentségelcet s ezehhez Icapcsolta a szükséges isteni hegyelmelcet. Ha valaki ezektől a szent cselekményektől tartózkodik, nem kaphatja meg a hozzájok kötött kegyelmeket. Jézus Krisztus az anyaszentegyházra bízta^ a külső istentisztelet további rendezését és kifejlesztését. A Tcatholilcus istentisztelet (cultus, liturgia) azokból a szent cselekményekből áll, amelyeket Jézus Krisztus és az anyaszentegyház rendelt, hogy velöh Istent tiszteljük és szent malasztját . megszerezzük. A katholikus istentisztelet épen azért az egyedül helyes és tökéletes istentisztelet, mert azt maga Jézus Krisztus és a Szentlélektől vezetett anyaszentegyház rendezte. 2. §. A szertartástan fogalma és fölosztása. Az istentiszteletet mély értelmű szavak, jelek és cselekmények, vagyis szertartások (ceremóniák) teszik külsőleg is széppé, ünnepiessé és tanulságossá. Az anyaszentegyház bizonyos megállapított rend (ritus) szerint alkalmazza ezeket a szertartásokat. A görög szertartású katho-likusoknál a szertartások rendje különbözik a latin szertartású katho-likusokétól, de az istentisztelet lényeges részei ugyanazok. 1 Az oldás és \dtés hatalmának, vagyis a legfőbb intéző hatalomnak átruházásával. Máté 16, 19. — 18, 18. Pokorny dr.: Kath. szertartástan. 1926. ^