kategória
szerző
cím
sorozat
kiadó
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen

A. Sajti Enikő - Szemelvénygyűjtemény az 1917-1945 közötti történelem tanításához [antikvár]
 
Részlet a könyvből: "1. Forradalomról- új szempontok H. Steiner /Bécs/ történész: Egyrészt az emberek várták, mert tudták, hogy Oroszországban erős forradalmi mozgalom van,, másrészt pedig meglepetés volt számukra. Úgy, ahogy sajnos a'nagy események mindig is meglepték a munkásmozgalmat. 11914-ben óvtak a háborútól, amikor azonban kitört, 1914 augusztusában, nagy meglepetést keltett. Így azt lehet tulajdonképpen mondani, hogy a munkásmozgalomban igen erős illúziók voltak, és ez akkoriban erre is kihatott....
online ár: Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
3380 Ft
Szállítás: 3-7 munkanap
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
Részlet a könyvből: "1. Forradalomról- új szempontok H. Steiner /Bécs/ történész: Egyrészt az emberek várták, mert tudták, hogy Oroszországban erős forradalmi mozgalom van,, másrészt pedig meglepetés volt számukra. Úgy, ahogy sajnos a'nagy események mindig is meglepték a munkásmozgalmat. 11914-ben óvtak a háborútól, amikor azonban kitört, 1914 augusztusában, nagy meglepetést keltett. Így azt lehet tulajdonképpen mondani, hogy a munkásmozgalomban igen erős illúziók voltak, és ez akkoriban erre is kihatott. De valódi lelkesedés is volt, mert először mutatkozott meg a történelem folyamán, hogy a munkásmozgalom képes arra, hogy egy borzalmas háborúnak véget vessen, és arra, ami októberben történt, hogy megdöntse a burzsoáziát is. I. Ny. Flakszerman mérnök, volt népbiztos: December elején a baloldali eszerek beléptek a kormányba. És a miniszteri, akkor népbiztosi tárcák szétosztásakor egy hely hiányzott a baloldali eszerek számára. Akkor a paloták és múzeumok igazgatóságát kivonták a közoktatásügyi népbiztosságból és megszervezték a szovjet köztársaság vagyonának népbiztosságát. A népbiztos Karelin volt, engem pedig kineveztek helyettesének. Karelin tagja volt a breszti béketárgyalásokat folytató delegációnak, és elutazott, így egyedül maradtam, és látogatni kezdtem a Népbiztosok Tanácsának üléseit. És itt aztán közelebbről nemcsak megismerkedtem, de meg is ismertem Vlagyimir Iljicset. /.../ Főként azok a kérdések voltak napirenden, melyek az új államigazgatás - hogy úgy mondjam - megszilárdítását szolgálták. Meg kell mondanom, hogy Iljics ezeket az üléseket egészen rendkívüli módon vezette."
A. Sajti Enikő művei
Ádám Magda művei
Adolf Hitler művei
Arató Endre művei
Béládi László művei
Borsányi György művei
Böhm Vilmos művei
Dr. Horányi István művei
Dr. Sipos Péter művei
Gelsyné Oroszlány Erzsébet művei
Gerend László művei
Glatz Ferenc művei
Harsányi Iván művei
Hóman Bálint művei
Hoóz István művei
Horthy Miklós művei
Ignotus Pál művei
Illyés Gyula művei
J. K. Galbraith művei
Jan M. Ciechanowski művei
Kerékgyártó Adrienne művei
Kiss Aladár művei
Kővágó László művei
M. Gilbeet művei
Móricz Miklós művei
Ny. Hruscsov művei
Pándi Lajos művei
Rézler Gyula művei
A szerzőről
Romsics Ignác művei
Romsics Ignác (Homokmégy, 1951. március 30. – ) Széchenyi-díjas magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja. A 20. századi magyar történelem neves kutatója.

1970-ben vették fel a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, ahol 1974-ben szerzett tanári diplomát. Ugyanebben az évben kezdte meg egyetemi posztgraduális tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsésztudományi Karának történelem szakán, ahol 1976-ban szerzett diplomát.

Tudományos pályafutását a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársaként kezdte Kecskeméten. Négy évig volt segédlevéltáros, miközben egyetemi tanulmányait folytatta. 1977-ben az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa lett, majd 1986-ban a Magyarságkutató Intézethez került, ahol igazgatóhelyettes lett. 1991-ben az ELTE újkori magyar történeti tanszék docense lett, 1998-ban pedig megkapta egyetemi tanári kinevezését. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 1993 és 1998 között több megszakítással az Indianai Egyetem (USA) magyar tanszékének vendégtanára volt, de oktatott a Szegedi Tudományegyetem új és legújabbkori magyar történeti tanszékén is. Jelenleg az egri Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Intézetének főállású oktatója. 2010-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjban részesült.

1985-ben védte meg a történelemtudományok kandidátusi, 1994-ben pedig akadémiai doktori értekezését. A Történettudományi Bizottságnak lett tagja. 1996-ban habilitált. 1997 és 2000 között az MTA Közgyűlés képviselője volt, 2001-ben pedig az akadémia levelező tagjává választották. 2010-ben az MTA rendes tagja lett. 1999 és 2007 között a Magyar Történelmi Társulat főtitkára volt. Dolgozott a Rubicon, a Századok és a The Hungarian Quarterly című szakfolyóiratok szerkesztőbizottságában is.

Fő kutatási területe a 20. század magyar politikatörténete, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra. Külön foglalkozott Bethlen István életével és politikájával. Kutatásai a nagyhatalmak Magyarországgal kapcsolatos politikájának kérdéseire is kiterjednek. Nagy jelentőségű munkája a 20. századi magyar történelmet taglaló monográfiája, amely több kiadást is megélt.
Roy A. Medvegyev művei
A szerzőről
Szabó Dezső művei
Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 13.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője. Bátyja Szabó Jenő református lelkész, költő.

1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel foglalkozott.

1905-ben megszerezte magyar–francia szakos tanári diplomáját, rövid ideig helyettes tanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában, majd Párizsba került állami ösztöndíjjal. Hazatérése után 1906 szeptemberétől a budapesti IX. kerületi felső kereskedelmi iskolában tanított; 1907 októberétől a székesfehérvári, 1908 áprilisától pedig a nagyváradi állami főreáliskolához helyeztek át. Ezt követően tanított még Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.

1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.

1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv óriási érdeklődést keltett, egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől az erőteljes antiszemitizmus mellett németellenesség is érzékelhető volt műveiben. 1923-ban az Auróra felelős szerkesztője lett, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előörs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.

1935-ben Björn Collinder, az Uppsalai Egyetem finn-ugor nyelvprofesszora javaslatára irodalmi Nobel-díjra jelölték, de abban az évben végül nem adták át az elismerést.

A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.

1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott. Négy évvel később került át a Kerepesi temetőbe, minden szertartás és búcsúztatás nélkül. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.
Szabó Zoltán művei
Szincsokné Gyivicsán Mária művei
Sztálin művei
Tilkovszky Loránt művei
Weis István művei
Zilahy Lajos művei
Bolti készlet  
Vélemény:
Minden jog fenntartva © 1999-2019 Líra Könyv Zrt.
A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.
Powered by ERBA 96. Minden jog fenntartva.
mobil nézet