Politológia I-II. [antikvár]

Ne csak nézz, láss is! - hallhatjuk gyakran. A közismert - és a "vakoknak színekről" típusú cinikus megjegyzéseknél lényegesen szalonképesebb, bár kevésbé szórakoztató - felszólítás örökérvényű alapigazságra utal: miközben a minket körülvevő világ ilyen-olyan színben és formában naponta megmutatkozik előttünk, lényegéről, működéséről csak akkor tudhatunk meg többet, ha alaposan szemügyre vesszük. De hogyan tehetjük ezt meg? Az élő és élettelen természettudomány vizsgálati tárgyai csakúgy, mint a társadalomtudomány által kutatott jelenségek a valóságban egységes képben tűnnek fel előttünk. Ismerjük a békákat, a legtöbbünk talán már látott kétismeretlenes egyenletet, és szinte minden félórában találkozunk a gazdaság ("már megint megdrágult"), a jog ("már megint elkapnak"), a kultúra ("már megint megnéztem"), a tudomány ("már megint vizsga") vagy - hogy közeledjünk tárgyunkhoz - a politika ("már megint veszekednek") jelenségeivel. Kedveljük, gyűlöljük, félünk tőle, kiütést kapunk tőle stb. - néhány példa, ahogy mondani szokás, "aláhúzásos" alapon. Az általunk empirikusan, azaz tapasztalati úton szerzett ismereteink időről-időre árnyalják, vagy még egyszínűbbé teszik a képet. Bár tudjuk, imponáló magabiztossággal leginkább azok alkotnak véleményt, akiket a tények - miután nem ismerik őket - sem zavarják a szabadon szárnyaló gondolkodásban.