Pedagógiai szöveggyűjtemény I-II. [antikvár]

Részlet I. kötetből: ÁGOSTON GYÖRGY: A NEVELÉS FOGALMA A nevelést két fő szempontból tesszük vizsgálat tárgyává. Megvizsgáljuk: 1. mi jellemzi a nevelést mint a társadalom funkcióját, és 2. mi jellemzi mint személyek közötti viszonyt, mint emberekre ható emberi tevékenységet. 1. A nevelés mint a társadalom funkciója A nevelés eredete és általános társadalmi funkciója A nevelés csak az emberiségre jellemző, társadalmi jelenség. A társadalom fejlődésének még abban a viszonylag korai szakaszában jött létre, amikor az ösztönök és az utánzás már nem biztosították a gyermekek társadalmi beilleszkedését, az elődök halmozódó, egyre gazdagodó tapasztalatainak az átvételét, megtanulását, és amikor már kialakultak a tapasztalatmegőrzés és -átadás legfőbb feltételei is: a társadalmi tudat és a beszéd. Ekkor szükségessé vált, hogy a társadalom a gyermekeknek a felnőttéletre történő felkészítéséről, az idősebbek tapasztalatainak átszármaztatásáról külön is gondoskodjék. A társadalomnak éppen ezt a gondoskodását, ezt az objektív szükségletét, funkcióját nevezzük a szó legáltalánosabb értelmében nevelésnek. 5