Pedagógiai szöveggyűjtemény 2/2. [antikvár]

SZAMEL Katalin: ALKOSSUNK TÖRVÉNYT! DE HOGYAN?ÚJ PEDAGÓGIAI SZEMLE 1991/9. sz. /15-21. oldal/ HU ISSN 1215-1807Az oktatási reformról általábanAz, hogy az oktatásügy reformra Bzorul, nem lehet kétséges. Az azonban, hogy mit is értünk reform alatt, már nagyon is magyarázatra szorul Ax elmúlt negyven esztendő centralizált állami-politikai mechanizmusa - mely a lényeget tekintve nem sokat változott (bár módszereit váltogatta) - a reformok tekintetében is konzekvenciákkal járt. A változtatások is központi elhatérozésúak voltak, s a társadalom előtt mint eldöntött tények jelentek meg, amelyeket egyszerűen .csak" végre kellett hqjtani (le kellett nyelni). így nincs mit csodálkozni azon, ha egy ma megjelenő reformkoncepcióval Bzemben eleve ellenállás tapasztalható, mert amögött az állampolgár ismét valami tudomásul veendő, megváltoztathatatlan tényt sejt, s természetesen - konzekvenciáival egyetemben - tart tőle.Az oktatási reform az elmúlt évtizedekben ugyanezt jelentette az érintettek -elsősorban a pedagógusok - számára: olyan jogszabályt, amely készen tálalta nekik a reform eredményét (ami nem volt más, mint maga a jogszabály), és az azokat követő többi előírásokat, amelyeket lehetőség szerint még az előtt megváltoztattak, hogy valódi hatásaik érződhettek volna. így a permanens reform Magyarországon nem egy előre megtervezett folyamat egyes lépéseit jelentette, hanem folyamatos bizonytalanságot s ennek megfelelően elbizonytalanodást is.Ha mindezek után az oktatásügy újabb reformjáról esik szó, többnyire nem arra asszociálunk, hogy e változásnak esetleg most magunk is részesei lehetünk (mint intelligencia, mint szellemi emberek, akiknek önállósága, kezdeményezőkészsége által mehetnek előbbre jövendő generációk), hanem attól tartunk, hogy a hivatalból okos reformerek újabb előíráshulláma zúdul majd ránk. Vagy épp ellenkezőleg miután 40 év alatt szisztematikusan leszoktattak bennünket nagyjából minden önállóságról, sőt az egyéni kezdeményezést zavaró tényezőnek, deviáns magatartásnak ítélték, most arra kárhoztatnak bennünket, hogy egyszerre minden segédeszköztől megfosztanak, és szabadságra ítélnek".Valóban, most ismét az a látszat keletkezhet, hogy egy újabb törvényben testet öltő reformról van szó, s a liberalizmus is lehet kárhozatos, ha nincs rá fogadókészség a társadalomban.Úgy gondolom, a készülő törvényekben elsősorban a lehetőséget kellene tudni felfedezni, a lehetőséget arra, hogy egy előre megtervezett folyamatos változás részesei lehetünk. Persze ehhez tisztán kellene ál\jon előttünk, hogy maga a reform most nem egyetlen törvény lesz (kell legyen!), s nem mások világmegváltó ötleteit kell - akár nem azonosulva is - végrehajtanunk, hanem arról van szó, hogy a törvény elindíthat egy folyamatot, amelynek a végeredménye lesz a reform. Ennek megfelelően annak minden egyes lépése előre esetleg nem látható (hisz a gyakorlattól függ m^jd), a törvényben ennek megfelelően nem is írható le. A törvényben annak azonban feltétlenül meg kell jelennie, ami az átmeneti időszakra" biztonságot adhat mind a diákoknak, mind szüleik és tanáraik száméra.