Dogmatika I. rész - A kinyilatkoztatás Istene a Szentháromság [antikvár]

Számos oldalon tollas aláhúzás található. A fedőlapja tollal jelölt.
A dogmatika a keresztény hitigazságokat megvilágító és azoknak rendszerét bemutató teológiai tudomány. A dogmatika tárgya az Egyház hite, ezért a katolikus teológia központi része. A hitigazságokat görög eredetű kifejezéssel dogmáknak mondjuk. A szó eredetileg, a keresztény ókor beszélt nyelvében, véleményt, állásfoglalást, tantételt és rendelkezést jelentett. Lukács evangéliumában Augusztusz császár rendeletet (dogmát) bocsájtott ki a római birodalom lakosainak összeírására. A filozófiában az egyes mesterek vagy irányzatok sajátos tantételeit jelölték ezzel a szóval, így volt pl. Platon dogmája, Plotinosz dogmája stb. A dogma kifejezést megtaláljuk már az ősegyház szóhasználatában, a jeruzsálemi zsinat határozatát ezzel a szóval jelölik, a késői páli levelekben Krisztus rendeleteit, követelményeit; ez a néhány előfordulási hely arra mutat, hogy a dogma szó a zsidó-keresztény szóhasználatban még az "életszabály" kifejezésre szolgált. A kereszténység első három évszázadában - az egyetemes zsinatok előtti időkben - egy-egy egyházíró hitbeli állásfoglalását mondották dogmának, még az eretnekekét is.