A magyar hanglejtés rendszere/A magyar énekbeszéd recsitativóban és ariozóban [antikvár]

ELŐSZÓ Jelen munka szorosan összetartozó két tanulmány. Első része a gyakorlatból nőtt ki. Részben a Zeneművészeti "Főiskolán énektanítás közben, részben a Színművészeti Főiskolán tartott énekóráimon, az 1945—46. tanévben, mikor is a beszéd és ének összefüggésének problémái lépten nyomon fölbukkantak. Első formájában a Zeneművészeti Főiskolán tartott nyilvános előadásomon mutattam be vagy 60 főnyi legnagyobb részt szakemberekből álló hallgatóság előtt, 1946 őszén, majd a Zenésnek Szakszervezetében, 1947. január 19-én s az Individuálpsychológiai Társaságban 1947. március 7-én. Első ízben jegyzet formájában látott napvilágot 1947 májusában, jelen formájában 1947 ősze óta készen áll. Eredetileg a Zenei Szemle számára készült, de ott terjedelmes volta miatt nem volt közölhető. Előadásra került még 1949 októberében a Jászberényi Áll. Tanítóképző és Főgimnázium tanári kara és ifjúsága előtt, 1948. június 18-án a Fáklya Klubban, 1948. július 31-én a^Magyar Dolgozók Klubjában, 1950. május 31-én a Magyar Fonétikai Társaság tudományos ülésén és 1951. június 11-én a Magyar Zeneművészek Szövetségében. Ez utóbbi két helyen szakszerű hozzászólások egész sora követte. Használhatóságát a beszéd és énektanítási gyakorlatban közel nyolcéves munka igazolja. Az első tanulmány összefoglalása egy rövid mondatban említi, hogy a hanglejtés további kutatása nemcsak a szép és helyes beszéd szempontjából fontos, hanem az éneklés és általában a magyar vokális zene szempontjából is, hiszen szorosan egybekapcsolódik a magyar énekszavalat és recsitativó problémáival. A Zeneműkiadó Vállalat lektorai, egybehangzóan szükségesnek vélték, hogy a tanulmány e zenei irányban csakugyan kiegészíttessék. Egyrészt/az énekbeszédről magáró 1 szóló elméleti fejtegetésekkel, másrészt, főképp 'minél több példával, ami a problémákat megvilágíthatja. Így született meg a tanulmány második fele. Budapest, 1952. december havában. Dr Molnár Imre