A Könyvek Könyve [antikvár]

Egy középkorban játszódó történet szerint egyszer egy vándor közeledett egy város felé. Hatalmas kőfejtőn keresztül vitt az útja. Rengetegen dolgoztak ott izzadtan, keserű, kőporral teli arccal. A vándor odament az egyikükhöz, és megkérdezte tőle: „Mit csinálsz?" Az mérgesen felelte: „Nem látod? Követ török." A vándor továbbment, és egy másikat is megkérdezett: „Mit csinálsz?" Az ezt mondta: „Pénzt keresek, hogy eltartsam a családomat." Végre a vándor meglátott egy embert, aki sugárzó arccal, szemmel láthatóan örömmel dolgozott. Öt is megkérdezte: „Mit csinálsz?" Az felegyenesedett, és csillogó szemekkel ezt felelte: „Katedrálist építek!" Mindannyian ugyanazt az életet éljük. Megszületünk, növekszünk, tanulunk, dolgozunk, megöregszünk, aztán meghalunk. Követ törünk és pénzt keresünk. De vannak emberek, akik ezt az utat mégis másképpen járják végig. Csillogó szemekkel. Akik tudják, hogy katedrálist építenek. Tudják, hogy egy hatalmas, gyönyörű tervnek, Isten szeretettervének részesei.