575 kísérlet a kémia tanításához [antikvár]

Címlapján névbejegyzés és feljegyzések tollal és ceruzával. Egy-két lapján jelölés tollal.
Úgy gondoljuk, hogy ha a kémiát élethivatásul választó felnőtteknek feltennénk azt a kérdést, hogy miért választották ezt a pályát, a válaszokban leggyakrabban a következő két indoklás szerepelne: kiváló kémiatanáruk volt, és/vagy már az általános vagy a középiskolában megragadta őket a kísérletek érdekessége, szépsége. A kémiával való ismerkedés, foglalkozás sok logikai örömöt, élményt is nyújt, de ez inkább az ismeretszerzés magasabb szintjén jelentkezik. Ezért is sajnálatos, hogy az utóbbi évtizedben a kémia tantárgyban az arányok túlságosan eltolódtak az elméleti megközelítés és tárgyalás javára, így a tárgy sokat veszített anyagszerűségéből, gyakorlatiasságából és végső soron népszerűségéből is. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy egyáltalán nem ritka az olyan kémiaóra, ahol az egyes anyagok, fogalmak, összefüggések tanítását szóval és krétával körülírt kijelentésekre „alapozzák", és így a kísérleteken alapuló induktív kémia helyett gyakran axiomatikus kémiát oktatnak. Pedig a valóság egyik lényegi oldalának megismerését szolgáló kémiatanulás nem létezhet anyagvizsgálatok, kémiai kísérletek nélkül. A kémia fogalomrendszerében - alap- és középfokon - nem találunk olyan elvont fogalmakat, amelyek megértése és elsajátítása nélkülözhetné az anyagi valóságot, amelyre vonatkozik. Könyvünknek az a célja, hogy a főiskolákon és egyetemeken tanuló kémiaszakos hallgatóknak, továbbá az általános és középiskolákban működő kémiatanároknak bő választékot adjon demonstrációs és tanulókísérletekből a kémia minden fejezetéhez. Ilyen jellegű könyv nem kapható, mert Pais István: Kémiai előadási kísérletek c. könyve - amelyen kémiatanárok nemzedékei nőttek fel - öt kiadást megért és régóta nem kapható.