A magyar állatvilág szótára [antikvár]

Kiadói borító kissé kopottas.
E szótár használója a Magyarországon honos vagy nálunk alkalmilag előforduló, legismertebb és legfontosabb állatok standard, társ- és népi neveit ismerheti meg. Az elnevezéseket századunk legjelentősebb, ismert szakmai forrásaiból, főként értelmező és tájszótárakból, a legutóbbi évtizedek tudományos és ismeretterjesztő állattani műveiből, állathatározóiból gyűjtötték össze a szerzők. A szótárban mintegy 12000 címszó szerepel. A gyakorlat igényeinek kielégítése céljából a házi-, valamint a vadgazdaságilag fontosabb állatok, a hasznos és káros rovarok ivar és fejlődési állapot szerinti elnevezései (pl. apáca, gúnár, mellékbika, tinó, toklyó, lárva, kukac, pondró) a legismertebb díszmadarak és akváriumi díszhalak nevei is helyet kaptak e könyvben. A felvett szóanyag határát a faj szintjénél vonták meg a szerzők, így alfajokat, változatokat csak indokolt esetben, fajtaneveket (pl. foxterrier, hattyúlúd) pedig egyáltalán nem ismertetnek. A szótár három részből áll. Az adatközlés kiinduló- és súlypontját a Magyar-latin (1) rész adja. Itt egy-egy címszóhoz csoportosítottak betűsorrendben a nevek, a címszavak végén pedig egyéb ide tartozó névösszetételeket találhat az olvasó. A Latin-magyar (2.) részben a latin nevek és a keresett állat rendszertani besorolása alapján szerezhet további ismereteket az érdeklődő. A harmadik rész a Függelék, amely rendszertani áttekintést közöl, és a hazai állatok rendszerét is bemutatja. Az általánosan használt, fontosabb rendszertani csoportok (kategóriák) sorrendje, a latin és a magyar elnevezések a szélesebb körű tájékozódást segítik. A nagyközönség, az állatbarátok, a haszon- és díszállattenyésztők, a szakírók, a mezőgazdasági, az erdészeti és a halgazdasági szakágak dolgozói kézikönyvként, a tanulóifjúság pedig szakmai segédkönyvként használja A magyar állatvilág szótára című könyvet.