Város lesz, csakazértis... [antikvár]

Aligha van még egy ilyen gigantikus alkotás, amely annyira összenőtt volna három évtizedes történelmünkkel, mint Dunaújváros. Szinte a semmiből született az ország újjászületésével egyidőben, megkapta és kinőtte az új viszonyok "gyermekbetegségeit", és mára olyannyira belegyökerezett az ország képébe, tudatunkba, mintha mindig is ott lett volna. Sztálinváros-Dunaújváros története kicsiben az új viszonyok története. A kezdeti nagy fellendülést rövid megtorpanás követte, aztán a már megteremtett alapokra csöndesebb, emberibb léptékű hétköznapok épültek. Nemcsak a nehézipari bázis telepítése, növekedése tükrözi a változásokat, hanem a város arculata, az itt összesereglett emberek átalakulása is. Néhány irodalmi alkotás után most a szociográfus tesz kísérletet arra, hogy a szociológia módszereivel, de irodalmi eszközökkel bemutassa ezt a változást. Dunaújváros a születésétől fogva napjainkig az érdeklődés középpontjában áll; kimondva vagy kimondatlanul mindenkinek van valamilyen véleménye róla. Miskolczi Miklósnak elsőként tehát meg kellett tisztítania a város történetét a megszépítő legendáktól, aztán pedig a rosszindulatú torzításoktól, hogy végül szándéka szerint és a lehetőségekhez képest elfogulatlanul, hitelesen leírja Dunaújváros múltját, jelenét eredményeivel és kudarcaival, erényeivel és hibáival együtt