Társadalmi nemek képe és emlékezete Magyarországon a 19-20. században [antikvár]

Magyarországon nagy az intellektuális és politikai adósságunk a társadalmi nemek kutatásában. Kevés a monografikus feldolgozás, inkább kisebb tanulmányok jelennek meg válogatott tanulmányokat tartalmazó kötetekben, így a társadalmi nemek helyzetének elemzése még, - használva Virgina Woolf kifejezését - „függelékként" jelenik meg. Késik a társadalomtudományok nyelvének és szemléletének átalakítása a társadalmi nemek szempontjából. A társadalmi nemek kutatói intézményesültség hiányában, gyakran személyes áldozatvállalással, is konferenciákat szerveznek, és az ott elhangzott előadások kötetben történő megjelentetésével segítik a tudományt az intézményesülés felé, abban a reményben, hogy a kötetek majd tananyagként szolgálhatnak az oktatási rendszerben. Ez a kötet a „Nő és férfi, férfi és nő. Társadalmi nemek kutatása Magyarországon", a Budapesti Közgazdasági Egyetem Társadalmi Nem és Kultúrakutató Központ által 2002 novemberében szervezett konferencia: „Társadalmi nem: történelem, nemzet, emlékezet" szekcióján elhangzott előadásokból válogat. A mintegy huszonnégy előadásból tizenkettőt közlünk itt, melyek egységesen a társadalmi nemek képe és emlékezete tárgykörében íródtak. Az olvasó megismerkedhet a régi magyar irodalom nőképének alakulásától, Kovács Béláné, Kéthly Anna, Teleki Blanka vagy Szilárd Leó édesanyja megítélésének alakulásáig. A konzervatív filozófusok nőképe, a nemiség képei, a migrációs narratívák társadalmi nemek szerinti felosztása vezeti be ezt a blokkot, amely a „férfias" világban dolgozó nők életét mutatja be: a bányásznők, a sportolónők életét és mindennapi harcát a kirekesztés és diszkrimináció ellen. A kötetet már a napjainkra megfogalmazott üzenettel zárja az Európai Uniós egyenlő esélyek politikájának elemzése, amely szerint a történelmi változások csak lehetőséget teremtenek, de rajtunk múlik, hogy élünk-e vele. A kötet ennek a történeti útnak a végiggondolásához nyújt segítséget.