Bővebb ismertető
A megváltás 19 százados jubileumát ünneplő kereszténység előtt nem lehet érdektelen az a vallástörténeti kérdés, hogy vajon Jézus Krisztus megváltó keresztáldozata óta megváltozott-e már Vele szemben annak a zsidóságnak gondolkozása és sajátságos magatartása, amely Őt hajdan megtagadta, sőt elvakult gyűlöletével a keresztfára juttatta, a kereszténységtől társadalmilag is elvált, sőt vele kezdettől fogva szembe is fordult? Fűti-e még a letűnt századok Krisztus- és kereszténygyűlölete a modern zsidóságot is, vagy enyhébben vélekedik-e már Jézusról és a kereszténységről? Nagyobb megértéssel van-e már őseinél a Jézustól hirdetett evangéliumnak a tórával szemben való erkölcsi felsőbbrendűsége iránt, s ha igen, mennyiben tapasztalható ez manap annak a népnek körében, amely hajdan, míg Isten választott népe volt, közvetlenül az Isten fia ajkáról hallotta annak üdvözítő igéit? Egy szóval ez a kérdés: haladt-e és mennyire haladt a zsidóság 1900 év alatt Jézus személyének és tanításának megismerésében, közelebb jutott-e már Hozzá mint Messiáshoz, s különösen: hogyan gondolkozik Jézusról és a kereszténységről a jelenben?
Tárgyalásunk folyamán látni fogjuk, hogy a keresztények közé ékelődött, de a talmúdi hagyományokhoz mereven ragaszkodó zsidóság nagy részének meg nem alkuvó elvi álláspontja Jézussal és a kereszténységgel szemben lényegileg ma is az, ami a múltban volt, amennyiben a kereszténységgel szemben, miként hajdan, úgy még ma is a leghatározottabban elutasítóan viselkedik. Krisztus-korabeli tanítóitól végzetesen megtévesztett őseinek begyökeresedett felfogása szerint ugyanis földi, politikai Messiás-királyról álmodozva nem ismeri fel a názáreti Jézusban az atyáinak ígért Messiást, s a tőle alapított Egyházban a prófétáktól megígért istenországot. A keresztények iránt pedig - különösen a keleti, vérbeli ortodox zsidóság - még manap is nemcsak bizalmatlanságot tanúsít, hanem megvetéssel, sőt gyűlölettel viseltetik, minthogy legnagyobb ellenfelét véli bennük látni.