Trianoni árvák [antikvár]

ELŐSZÓ 2008-2009-ben a szepességi cipszerekről akartam filmet forgatni. A projekt szakértője dr. Ilyés Zoltán, a Miskolci Egyetem docense volt. Ö hívta fel a figyelmemet egy, a Kisebbségkutatás című folyóiratban megjelent tanulmányra, amely a Felvidékről Miskolcra menekültekről - köztük a felvidéki szászokról, vagyis a cipszerekről - szóh, akik egyéb lehetőség híján hosszú ideig abban a vagonban voltak kénytelenek maradni, amelyben elmenekültek. Ez számomra új információ volt, és úgy gondoltam, hogy nagyobb téma annál, hogy mellékmondatként szerepeljen egy filmben. Elkezdtem érdeklődni a vagonlakók után. Rokoni szálak nem fűztek hozzájuk, az iskolában nem tanultunk róluk, és kiderült, hogy nincs is feldolgozva a téma, nincs irodalma. Ismerőseimnek, kollégáimnak beszéltem az engem felkavaró felfedezésről - kiderült, hogy vannak közöttük családilag érintettek, akiktől néhány dolgot megtudtam. Például azt, hogy áll még az egykori Juranics (ma Stróbl Alajos) utcában és a Pongrác úton egy-egy lakótelep, amelyeket ezeknek a menekülteknek építettek. Kimentem a helyszínre, és utcai járókelőket leszólítva érdeklődtem, hogy ismernek-e idős embereket, akik régóta a telepen laknak, és találtam is olyanokat, akiknek szülei, nagyszülei menekültként kerültek oda. Helytörténeti köröket, bizottságokat kerestem meg Budapesten és vidéken, hogy tudnak-e vagonlakó menekültekről. Helyi újságokban jelentettem meg felhívást, amelyre szintén voltak jelentkezők, akik újabb neveket is adtak. így összesen 32 embert sikerült találnom, akik közvetve vagy közvetlenül érintettek voltak a vagonlakásban.