Egyház-felújítás [antikvár]

BEVEZETÉS: JÁTÉKBARLANG^ - Nincs szülcségünk Jézusra. Kártyázni akarunk! - csapott a nő az asztalra. A teremre mély csend borult. Többeknek leesett az álla; az épp kijátszandó kártyát markoló kezek elakadtak a levegőben. Megdöbbenés tükröződött az arcokon, ám tisztes egyetértéssel vegyesen: a nő éppen azt mondta ki, amit maguk is mind mondani akartak. Amikor az előző héten kiderült, hogy hétfő esténként valóban le akarom foglalni a közösségi házat, mert egy tízhetes evangelizációs programot indítok, Alpha kurzus néven, akkora volt a felháborodás, hogy rendkívüli ülésre kellett összehívni az egyházközségi tanácsot. 31 éves voltam, első plébánosi helyemen. Bár sokan tanácsolták, hogy fújjak visszavonulót, konokul nyomultam előre. Nem volt alternatíva. Akkor még nem tudtam, hogy ez csak az első csata lesz, amelyet papságom következő tíz évében a kártyásokkal vívok majd meg. Kis plébániánk kezdeti próbálkozásait Isten bőséges áldása kísérte: Alpha kurzusokat tartottunk, és igyekeztünk megszólítani a templomba nem járókat a környékünkön. Templomunk egy éven belül százfős esti rendezvényeknek adott otthont. Hétfő esténként a közösségi teremben gyűltek össze: az evangélium üzenetét hallgatták - és a felhívást, hogy erre választ adjanak. Számos életet láttunk átalakulni. A langyosak tüzet fogtak; sokan, akik távol voltak az Egyháztól, hatalmas erővel találkoztak Jézussal, megtapasztalták a Szentlelket, és visszatértek a hívek közösségébe. Megérte belemenni a nagy kártyacsatába! Bár felajánlottuk a kártyakörnek, hogy bármely napon bármely időpontot ők választhatnak elsőként - a hétfő estét kivéve -, úgy döntöttek, hogy elmennek, és máshol ütnek tábort. Nem kevesen vágtak csodálkozó arcot: hiszen a kártyaklub ránézésre a XIV. század óta működött folyamatosan, és mintha néhány alapító tagja most is aktív 'A fejezet eredeti címe House of cards, ami az azonos című (magyar nyelven: Kártyavár) tévésorozatra utal. A cím nincsen szoros összefüggésben a fejezet tartalmával (a kifejezés az egész könyvben egyszer fordul elő a főszövegben, a 4. fejezetben), ezért egy magyarul kifejezőbb és az 1. fejezethez átkötő fejezetcímet választottam.