Népesedési perspektívák [antikvár]

Előszó A múlt rendszer hetvenes nyolcvanas éveiben a pártállam által irányított modernizációs folyamatok egyértelműen a kisebbségi identitás partikularitása ellenében hatottak. A gyors ütemű iparosítás és urbanizáció átrajzolta az erdélyi városok etnikai térszerkezetét, a falun élő magyarok jelentős részét pedig az immár román többségű vagy vegyes lakosságú városokba lökte. Ebben a helyzetben az erdélyi magyar értelmiség egyfajta értékmentő/archiváló magatartást vett fel, a magyar identitást pedig sok szempontból a (legtöbbjük számára alternatíva nélkülinek tűnő szocialista típusú) modernizáció ellenében fogalmazta meg. A rendszer bukása után a magyar elitet érő egyik legnagyobb kihívás, hogy a kisebbségben lévő magyar közösség és a modernizáció viszonyát át kellett volna/ át kellene gondolnia. Hogyan teremthető meg, alkudható ki Románián belül egy olyan erőtér, intézményes szerkezet, amelyen belül a magyar identitás megtartása és a modernizáció nem egymást kizáró, nem egymás ellen ható tényezők? A válasz elemeiben ismert és részben adott, még akkor is, ha ez alapján egyenlőre nem állt fel egy koherens cselekvési programmá. Az elemek talán legfontosabbika az önálló intézményrendszer igénye, aminek kiemelt tényezője a minden szintre kiterjedő anyanyelvi oktatás. A másik fontos elem, hogy a rendszerváltás óta az elit egy olyan önálló erőcentrumban gondolkodik, amely elvileg képes (vagy képes kellene legyen) arra, hogy a magyar intézményrendszer és társadalom modernizációját koordinálja. Egy jövőbeni cselekvési program alapját e két tényező összekapcsolása, vagyis a jórészt meglévő, magyar intézményrendszer hatékonnyá és versenyképessé tétele, modernizációja adhatja. Természetesen ehhez tényleges és világosan körülhatárolható döntési kompetenciák, átlátható hatáskörök és felelősségek szükségesek. Egy ilyen struktúra, illetve belőle kiindulva az erdélyi magyar intézményrendszer modernizációjának lehetőségét hordozza magában a kulturális autonómia. Kötetünk a magyar intézményrendszer fenntarthatóságának és jövőbeli modernizációjának demográfiai keretfeltételeit vizsgálja. Célunk nem az volt, hogy a nemzethalál vízióját árnyaljuk, vagy újabb adalékkal lássuk el, hanem, hogy a magyar intézményrendszert érintő döntéseket támogassuk. Kiemelten kezeltük az oktatási rendszert, ezért a különböző iskolai szintekre belépők számának vár-