Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus [antikvár]

Hézagpótló könyvet tart a kezében az olvasó. Ha valamire illik ez a kifejezés, akkor erre a kötetre nagyon ráillik. De kevés csak ennyit mondani. íme, egy tanulmánykötet, amelynek felszabadító hatása lehet - bízom benne, hogy lesz is - a lelkekre. Negyven évvel a fasiszta iszonyat után tárgyilagos eszmecseréket, vitairatokat, esszéket, tudományos értekezéseket olvashatunk a zsidóságról, főként a magyarországi zsidók történetéről, helyzetéről. Az embereknek arról a csoportjáról van itt szó, amely Európában kevés híján majdnem teljesen elpusztult a világtörténelem legaljasabb politikai rendszerének fajelméleten alapuló népirtó programjától. A finánctőke lealjasodott söpredékhatalmának, diktatúrájának volt egy segédcsapata apokaliptikus tettének végrehajtásához, ez pedig az előítéletek serege volt, amelynek hadrendje mögött felsorakozott a közöny, a „nem az én dolgom" hányavetiségével együtt a gyávaság, a cinizmus, a „nem tudhattam, hová vezet" gondolkodásmódja. Ez a kötet elsősorban erről az előítéletről tudósít. Az előítélet önmagában nem zsarnokság és nem mindig aljasság. Jobb esetben tévedés, a megismerés csődje egy-egy konkrét területen, ahol a részigazságokból komponált hamisság az igazság álarcát ölti. Ahol az előítéletes téveszmék mögött közvetlen érdek vagy vélt érdek működik, ott az előítélet nagyfeszültségű indulatokkal is feltöltődik, s a feszültségeket tettekben, néha nagyon tragikus következményekkel járó tettekben vezetik le. Ilyen szomorú esemény megszámlálhatatlanul sok volt a történelemben. Köztük nem egy népirtásról is tudunk. De olyan, mint a fasizmus által véghezvitt, politikai programként alkalmazott és módszeresen végiggondolt genocídium, nem volt több. Ez akkor is igaz, ha az emberiség nem felejtheti el az örmény és a kambodzsai nép huszadik századi tragédiáját, a két világháború áldozatainak sorsát sem.