Bővebb ismertető
KÖSZÖNTŐ
Köszöntő
A rendszerváltás a volt szocialista tömb országaiban teljes gazdasági, kulturális és társadalmi átrendeződést hozott, amely részben sikeres, részben kudarcokkal szegélyezett volt. Az átalakulás az ifjúságot sem hagyta érintetlenül, egyes dimenziókban a nyugati trendekhez való gyors felzárkózást hozott, míg más területeken láthatóvá tette vagy éppen növelte a meglévő különbségeket. Az azóta eltelt negyedszázad, olyan időtávlat, amely alkalmassá teszi az adatokat visszatekintésre, értékelésre, a trendek kirajzolására és a jövőre vonatkozó következtetések megfogalmazásra.
Közhelyszerű tény, hogy a mai fiatalok jelentik a közeljövő erőforrását, de ugyanők alkotják a földrajzi migrációra leginkább hajlamos társadalmi csoportot. Nem is kérdés tehát, hogy a közösség vagy társadalom számára kulcsfontosságú megismerni élethelyzetüket, életmódjukat, problémáikat, illetve meghatározni azt, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy ez az erőforrás ne vesszen el.
Magyarországon a rendszerváltást követő kutatások, különösen az ezredforduló óta megvalósuló nagymintás (8000 fős) ifjúságkutatási program - amely a 15-29 éves korosztály élethelyzetét igyekszik négyévenként leírni - alkalmas eszköz arra, hogy a jövőre vonatkozó következtetéseket megalapozó, átfogó képet festhessünk a magyar ifjúságról, még akkor is, ha az ifjúság ennél némileg bővebb korosztályt jelent, sőt az elmúlt negyedszázadban maga is változó korcsoport.
Jelen munka jellegét és megvalósítóinak személyét illetően erősen kapcsolódik a legutóbbi nagymintás ifjúságkutatáshoz, a Magyar Ifjúság 2012-höz, amelyhez kötődően 2012 végén a gyorsjelentés1 bemutatását követően, a szakma legjobbjait és ifjú tehetségeiket felvonultató szerzőgárdával három tanulmánykötet is napvilágot látott. 2013 őszén 12 tematikus írással megjelent az első tanulmánykötet2; 2014-ben olyan kötet jelent meg, amely adott kutatói hipotéziseket mutatott be, igazolt vagy cáfolt3; 2015-ben pedig
Fazekas Anna (Budapest, 1905. november 15. – Budapest, 1973. január 2.) magyar író, szerkesztő, tanár. Fazekas Erzsébet történész húga, Gerő Ernő sógornője.
Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd gyógytornász oklevelet szerzett. Magánúton foglalkozott gyógyítással. Versei jelentek meg az Esti Kurírban, a Pesti Hírlapban és önálló kötetekben is. 1924-ben a munkásmozgalom tagja lett. 1944-ben deportálták. 1949-ben lektora lett az Athenaeum kiadónak. 1950–1951 között az MDP Központi Vezetőségének politikai munkatársa volt. 1952–1963 között az Ifjúsági, illetve a Móra Ferenc Könyvkiadó igazgatója volt. 1950-től jelentek meg részben önálló kötetekben, részben gyűjteményes kiadványokban óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló verses meséi, leporellókba, kifestőkönyvekbe írt versikéi. Öreg néne őzikéje című meséjét lefordították német, cseh, orosz és kínai nyelvre is. Gyermekverseket fordított, illetve átdolgozott az Európa Kiadó és a Zeneműkiadónak. Válogatást állított össze Fáy András meséiből.