Mágnások, birtokosok, címerlevelesek [antikvár]

Előszó Sorsa van a könyveknek! Egyre mostohább! Tudják ezt a "könyvcsinálók", akikre mostanság rossz napok járnak. Többszörösen is rossz napok. Merész elmék halálát is jósolgatják. Rövid egy-két évtizeden belül eldől ugyanis, hogy az elektronikus információ-hordozók végleg megássák-e a sírját a Gutenberg-galaxisnak, avagy új minőségű virágkorát hozzák?! Rövid egy-két évtizeden belül az is eldől, hogy milyen mértékben és formában finanszírozza meg a társadalom a "könyvcsinálók" munkáját. Remény él bennünk az iránt is, hogy a kutatások igazát, hipotéziseit, de talán még a kutatók tévedéseit sem fogják politikai vagy államigazgatási érdekből, ideológiai indíttatásból kiátkozni. Reménykedünk abban is, hogy az információt hordozó történeti források nemcsak könnyebben hozzáférhetők lesznek, hanem feldolgozásuk, elemzésük csak a kutatói kíváncsiság és tehetség járma alatt "görnyedezhet", s múltról igazán csak ezeknek a forrásoknak a megszólaltatásával lesz érdemes regéim. Ilyen és hasonló szándékok hozták létre az 1980-as évek közepén a Hajnal István Kört is, amelyiknek alig több mint egy évtizedes tevékenysége már maga is történelem: szemléletbéli, módszertani és talán egy kicsit generációs "história" is. 11 konferenciájával, 5 kiadott gyűjteményes kötetével, egy "suplementum-kötetével", 2 kiadásra váró, 2 szerkesztés alatt álló könyvével tudománytörténeti elemzésre is méltó teljesítményt tudhat maga mögött. Ennek a történész társaságnak, a Hajnal István Körnek a tevékenységébe gyökerezik ez a kötet is. A Mágnások, birtokosok, címerlevelesek összefoglaló címen megjelenő tanulmányok kilencedik kötete a Rendi társadalom - polgári társadalom sorozatnak. A könyv törzsét a Pécsváradon 1995 nyarán megrendezett történész-konferencia előadásai képezik. A konferencia témája a magyarországi nemesség 1686 és 1815 közötti társadalmi helyzete, vagyoni tagozódása, viselkedése, mentalitása stb. volt. Legfontosabb erénye ezeknek a Hajnal István Kör szervezte és bonyolította konferenciáknak, hogy minden esetben levéltári forrásokat szólaltatnak meg az előadók, vagy módszertani kérdéseket feszegetnek, nemzetközi, főleg európai összehasonlításokat végeznek. Mindenki megtapasztalhatja ezt, ha belelapoz a Kör eddigi kiadványaiba, avagy csak ebbe a kötetbe. Ezzel függ össze, hogy az MTA Történettudományi Intézetének munkatársai és az egyetemek oktatói, kutatói mellett olyan sok levéltáros kapcsolódik a konferenciához és a kötetekhez. A tudatosan szervezett konferenciák tematikus anyagai rendszerint európai kitekintéssel indítanak, majd a hazai szintézis-kísérlet mellett esettanulmányok, részproblémák, regionális jellemzők tárházát villantják fel, megszólaltatva a rokon- vagy segédtudományok képviselőit is. Ez történt most is.