A Makoldi család [antikvár]

Hogyan élnek a hetvenes években azok, akiket - jobb szó híján - "telepieknek" neveznek? Barakkokban laknak, összepréselve - egy-egy családra kilenc négyzetméternyi hely jut, hozzá egy sufni, és az utóbbi időkben egy konyha is. A szobák padlózata beton, a falakból többnyire kifelejtették az ablakokat, hiszen eredetileg nem emberi lakás céljaira szánták őket, raktárépületek voltak, csak később töltődtek fel egyre ijesztőbb sokaságban hajléktalanokkal. A zsúfolt barakktelepek a Horthy-korszakban keletkeztek, s a szocialista Magyarországon lassan valamennyit lebontják. Nem egy - köztük Fábián Katalin történetének színhelye - átvészelte a háborút. A telep Budapest egyik külső kerületében húzódik. A háborúban bombatalálat érte, sok lakás elpusztult, száznál is több öreg ember meghalt akkor. De a telep maradt. Éveken át tartó huzavona után néhány hónapja került lebontásra. Egykori lakói valamennyien, így a könyv szereplói, a Makoldi család is - lakáshoz jutottak. Akik itt éltek sem kerestek kevesebbet, mint a többi fizikai munkás. Az iskoláztatás, a továbbtanulás, a kulturálódás előttük is nyitott, de tudnak-e, élhetnek-e a lehetőségekkel? Hogyan találtak - találnak - maguknak élettársat, milyenek a párválasztás lehetőségei, hogyan nőnek fel gyerekeik, hogy tudják jövőjüket biztosítani? A Makoldi család története megrázó, izgalmas olvasmány. Főhőse Makoldi Mihályné, ötvenkét éves, konyhai segédmunkás. Öt lányt nevelt fel a telepen, s gondoskodott a vele élő, alkoholista, szklerotikus férjéről, akitől különben hosszú évek óta különvált már. Igazságos és igazságtalan, erőszakos és szelíd, de minden terhet magára vállal. Okos és szép. Mitikus erejű asszony. Hiteles, tudományosan pontos, magasrendű írói munka Fábián Katalin munkája. Katartikus hatású.