Visszhang az erdő faláról [antikvár]

A ​mai finn líra – melyet kötetünk tizennégy költője reprezentál – szerves része a jelenkor világirodalmának. A huszadik század ugyanazokat a kérdéseket és kételyeket, ugyanazokat a hiányérzeteket, ugyanazt az igazságra való késztetést sugallja minden írástudónak, bárhol éljen is. Egyvalami azonban megkülönbözteti a finn lírikusokat más európai országok költőitől: s ez a páratlan természetközelség. A finn ember szoros kötődése, megszüntethetetlen vonzódása a természethez – a modern életérzések bonyodalmai, az absztrakciók és áttételek ellenére – annyira erős, hogy még Anhava lakonikus, filozófiai síkokban mozduló gondolatait, vagy Haavikko történelmi tanulságokat megformáló sorait is áthatja. Ez a líra nem a forma hagyományos díszítőelemeitől nyeri színeit, hiszen Aila Meriluoto fellépése után szinte egyeduralkodóvá lett a szabad vers. A valóság és a gondolatok egymásba játszása, a póztalanság, a személyiség és a világ feltétel nélkül való vállalása, s a képesség a szüntelen megújulásra teszi gazdaggá, sajátosan érdekessé korunk finn költészetét.