Világíts! [antikvár]

Előszó Első verseskötetem megjelenését követően többen megkérdezték, korábban miért nem írtam verseket, miért hagytam idős koromra az irodalomnak ezt a gyönyörű műfaját. Az igazság az, hogy már a 70-es években is írtam néhány verset. Ezeket inkább egy-egy gondolat díszes ruhájának szántam. Az egyházban sokrétű volt a feladatom, és annak mindig igyekeztem a tőlem telhető legjobban megfelelni. Ezért mindig az aktuális feladatokra összpontosítottam. Ebbe nem fért bele a költészet ápolása. A 70-es évektől a lelkészi-, osztálytit-kári-, uniótitkári- szolgálatok mellett az irodalom foglalta el időm nagyobb részét. Nehéz idők voltak azok. Az irodalmi munka, a cenzúra miatt, sokszor „baleset- és életveszélyes" hivatás volt. Éppen ezért aligha törekedett valaki az ezt művelök helyébe. Ebben az időben sikerült kialakítani egy kis irodahni műhelyt, amelynek csak óvatosan mertünk „Irodalmi Bizottság" néven „rangot" adni. Ennek a kis műhelynek- az egyház általános adminisztrációs tevékenysége mellett- egyik reprezentatív„terméke" volt a Lelkésztájékoztató, amelynek húsz évig voltam felelős szerkesztője. Amikor már „puhult a diktatúra", kitalálták, hogy mások fogják szerkeszteni a lapot. Nekem új feladat jutott. Meg kellett szer- K) v!' pi r'v hií i t-'^íji^