Versek [antikvár]

Az itt következő versek nem adnak róla teljes képet - próza-lirája teljesen hiányzik -, de a forditó rajta volt, hogy a kiválasztott darabok lehetőleg széles skáláját zengessék föl a rimbaud-i muzsikának. Az Érzés a gyermekköltő regényes szentimentalizmusáról, a Faun-fej parnasszien hajlamairól ad hirt, a Zöld Ivó és a Bohémia hetyke akasztófahumorából és melankóliájából ad izelitőt. Jellegzetesen rimbaud-i a Szegények a templomban verista komorsága és vadóc kesernye, vagy a Pékmühely előtt groteszk és nyers bája is. A Nina-vers - erotizmusának tündérien üde páthoszával, realizmusával és burleszk-cinikus záróötletével - a költő egyik legegyénibb remeke. Az Alvó a völgyben jól reprezentálja a hirtelen hatások mesterét, a Tetükereső nők a témabeli eksztravagánciákét, a "franciás" könnyüséget a Komédia képviseli. A skála legszelidebb hangját a Kredenc üti meg, a legelképesztőbbet a Mássalhangzók szonettje. S végül a Részeg hajó, e kábitó és hatalmas versgörgeteg, szimbolizmusával és szertelenségével ad jellemző vonásokat Rimbaud arcához.