Válogatott versek [antikvár]

Részlet: Góg és Magóg1 fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat2 S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? Vereclce3 híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél4 betömöm Új időknek új dalaival1 Fülembe forró ólmot öntsetek, Legyek az új, az énekes Vazul,5 Ne halljam az élet új dalait, Tiporjatok reám durván, gazul. De addig sírva, kínban, mit se várva Mégiscsak száll új szárnyakon a dal S ha elátkozza százszor Pusztaszer,6 Mégis győztes, mégis új és magyar. 1 Istentől elhagyott pogány népek fejedelmei a Bibliában. Anonymus krónikája szerint a magyarok Magógról kapták nevüket. 2 Biíeíc című cikkében írja Ady: „Góg és Magóg népét érckapukkal zárták el, de Góg és Magóg népe legalább döngethette ezt az érckaput. A mi népünk ezt sem teheti". 3 A honfoglaló magyarok a Vereckei-szoroson jöttek be. 4 A történelmi Magyarország Nyugati kapuja, itt lépett a Duna magyar területre. 5 István király ellen összeesküvő Árpád-házi herceg, akit büntetésül megvakítottak és fülébe forró ólmot öntöttek. 6 Anonymus krónikája szerint 896-ban itt kötött vérszerződést a hét honfoglaló vezér.