Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"Fintor és konokság, móka és kedves, kamaszos pátosz, erő meg álmélkodás, heroikus póz és öngúny: a költő úgy tesz, mintha szinte soha nem venné komolyan magát, holott épp ellenkezőleg. Csak hát (noha kis cáfolatokat is lehetne lobogtatni) a temesvári költő, bármilyen barátságosan él, igazából mindvégig magára maradt. Értő, figyelmes, avatott tanácsadója, kritikus szerkesztője ritkán volt. Egyik oldalon az elviselhető, néha a sértő közöny - másik oldalon előzékeny és felületes irodalmi udvariasság vette körül.
Milyenné lett az ő életében Temesvár?
Mindannyian siettünk és sietünk, de a hajdan nem is csak egyetlen magyar lapot "eltartó" városnak ma már nincsen önálló napilapja (miért is a Temesváron is forgalmazott, Temesvárra is ható, arról is író aradi Nyugati Jelen és irodalmi melléklete, valamint könyvkiadója, kezdeményező és mozgósító szerepe révén is fölmérhetetlenül fontos itt). Temesváron lassan már a magyar is egyre kevesebb, hát még a vérbeli, literátus lektor. Jobbára eltűnt a tizenkétezernyi magyar zsidó is: ez sem volt rossz közönség."