Vagy majdnem az [antikvár]

Tandori legutóbbi, Koppar köldüs című (910942) zúzott nyelven szóló, összeomlott állapotot tükröző kötetének élén mintegy fohászként írta: „uj fordltt remlek” (azaz: új fordulatot remélek). Az igazi lírai változás ebben az új, a terjedelmes verskötet-szerkesztést messze maga mögött hagyó, tudatosan is a pályakezdő kötet – a nevezetes Töredék Hamletnek – hangvételéhez visszahajló gyűjteményben történt meg. Intenciója szerint is a lírai kis formák, nevezetesen a dal, sőt annak magyaros metrikájú, rímes változatai kerülnek most e poézis centrumába. (E szándék személyes vonatkozásairól az egyéni módon felvezetett magyar költészet tradícióiról a költő az ELTE-n tartott „Arany János előadások” című sorozatában beszélt, melynek – az ÚK által nem ismertetett – szövegváltozata A dal változásai című füzetben 1994-ben jelent meg. Tárgykörüket tekintve e költeményekben, melyek sok esetben szerveződnek ciklusokba, Tandori gyakori londoni és bécsi utazásai, az útonlét és lóversenyek, a feszített életforma és az életérzés állandó, transzcendenssé emelkedő elemei jelennek meg. A zenei szólamvezetés egyszerűsége, a „szív panaszának” közvetlen megszólaltatása, a tisztán zengetett, de melankolikusan elhaló hang most egészen páratlan közvetlenséget eredményez, noha – s ez a fordulat ellenére szerves folytatást jelez – a költői aktust kísérő reflexiók, jegyzetek, mottók és magyarázatok, a ciklusok belső és külső kapcsolatainak jelzése mindezt egy tudatos esztétikai, filozófiai közeg hálójában hozza felszínre. A gyermekversíró Tandori bölcseleti nyelvjátékai, a jelversek levezetései, a fájdalom kínrímei itt egy új költői kifejezésmód szolgálatában jelentkeznek – egy immár kiépült költői mitológia változatos formaalakzataiként. A halál közelsége, az elpusztult, szeretett lényekkel tartott gyászkapcsolat megrendítő módon szólal meg ebben a kötetben – mely azoknak a versszerető olvasóknak is ajánlható, akik Tandori költészetétől korábban tartózkodtak.