Tavaszi erő [antikvár]

Részlet: AZ ÚJÉVET VÁROM Az újévet várom. Petárdák tüzétől vérző hóesésben részegek közé térdeplő, derékba tört nyárfa görbe nyakára tekeredett sállal integet az éjféli szél a téren üvöltő hangfalak közé szorult tömegnek. Az újévet várom, de csak távolról figyelem a leértékelt boltok rácsai mögött mosolygó próbababák üvegszemeiben szikrázó teret. Talán jobb lenne hazamenni. A tévéantennák mögül leselkedő hold is egy felhőn ágyazott meg magának, mégis várok. A szemetes latyakba fagyott lábaimban remegő izmokkal bámulom az eget, mintha nemsokára csillagokkal fölszerszámozott lovak repülnének az égbe a lőporszagú petárdák helyett. Ha a templomi órán találkoznak a mutatók, és lángoló szárnyú belvárosi galambok szállnának be csőrükbe kapott papírtrombitákat fújva az új évezred kapuján. SZENTESTE Jobb lett volna, ha én is veled megyek, elmenekülök innen a világító kábelekkel gúzsba kötött lucfenyőkkel együtt. Itt még a karácsony is fekete, a házak között bujkáló kátrányos fust kísér el a sáros dombtetőre fölkapaszkodott templomba, hogy az oltár előtt állva Krisztus testét beragyogó gyertyalángban meglássam az arcodat, és éjszaka a sötét úton, a bizonytalanul pislogó kandeláberek hazáig kísérjenek tekinteted meleg fényével.